.
|
|||||||||||||
|
Nincs „kicsit lisztérzékeny” és „nagyon lisztérzékeny” ember A lisztérzékenységről érthetően Copyright © Kovácsné Véber Eszter . A lisztérzékenység klasszikus tünetei, a hasmenés, puffadás, fogyás, nem mindenkinél erőteljesek, így a legtöbb lisztérzékeny nem is tudja, hogy beteg. A csendes cöliákia azonban pontosan olyan veszélyes, mint a látványos tüneteket produkáló forma.
A népesség egy része öröklötten hajlamos a lisztérzékenységre. A hajlamot okozó gének még nem teljesen ismertek, de az biztos, hogy szinte minden lisztérzékenynél megtalálható a HLA-DQ2 és/vagy a HLA-DQ8 jelzésű sejtfelszíni antigén. A sejtfelszíni antigének olyan azonosító molekulák, melyek segítségével az immunrendszer meg tudja különböztetni a saját szervezet alkotórészeit az idegenektől. HLA- kezdetű betűkombinációkkal jelölik a fő típusokat, de ezeken belül rendkívül sokfélék lehetnek. Ez a két típus kulcsszerepet játszik a lisztérzékenység kialakulásában. A lisztérzékenységre hajlamos egyének csak egy részénél alakul ki a betegség, még nem teljesen tisztázott, hogy kinél, mikor és miért. Autoimmun betegség A lisztérzékeny betegeknél a gabonaszemekben (búza, árpa, zab, rozs) található gabonafehérje, a sikér (glutén) indít el egy úgynevezett autoimmun folyamatot, azzal, hogy a lebomlása során keletkező egyik molekula kapcsolódni képes a fent említett sejtfelszíni antigénekhez. Az immunrendszer a két összekapcsolódott molekulát idegennek és veszélyesnek tekinti és támadást indít ellene. Az olyan betegségeket, amikor a szervezet egy saját alkotórésze ellen fordul, autoimmun betegségeknek nevezzük. Attól függően, hogy pontosan mely alkotórészek válnak az immunrendszer célpontjává, sokféle autoimmun betegség létezik. (Sclerosis multiplex, I-es típusú cukorbetegség, reumás izületi gyulladás stb.) Vannak olyan autoimmun betegségek is, melyek nem csak egy szervet vagy szervrendszert érintenek, hanem a szervezet több részében okoznak tüneteket. Újabban ide sorolják a lisztérzékenységet is. A legtöbb esetben az autoimmun folyamat nem állítható meg, tehát a betegség nem gyógyítható. A tünetek enyhítésére, a folyamat lassítására alkalmaznak gyógyszereket. Bizonyos esetekben az autoimmun folyamat hormontermelő sejteket pusztít el, ilyenkor a hormonok pótlásával fenntartható a szervezet egyensúlya. A lisztérzékeny emberekben az autoimmun folyamat fő helyszíne a vékonybél kezdeti szakasza. Normális esetben a vékonybél belső felszínén található bélbolyhok kb. 300m2-es felületet biztosítanak a tápanyagok hatékony felszívódásához. Az autoimmun folyamat eredményeképpen a bélbolyhok mérete csökken, majd teljesen ellaposodik. Ez akár súlyos felszívódási zavarhoz (malabszorpcióhoz) vezethet. Egészséges embereknél a bélbolyhok felületén zajlik a tejcukor bontása is. Ha a bélbolyhok károsodnak, ez a folyamat is zavart szenved és a tejcukrot a vastagbélben élő baktériumok bontják le, jelentős gázképződést, puffadást, hasi görcsöket és hasmenést okozva. A lisztérzékenységnek létezik egy bőrön megjelenő formája is, melyet dermatitis herpetiformis Duhring betegségnek hívnak és erős viszketéssel, bőrkiütéssekkel jár főleg a könyök, a térd külső felszínén, fartájékon, a nyak hátsó felszínén. Csendben is pusztít A klasszikus tünetek (hasmenés, puffadás, fogyás) sajnos nem mindenkinél erőteljesek, így a legtöbb lisztérzékeny nem is tudja, hogy beteg. (Magyarországon minden 1000 emberből kb.10 lisztérzékeny, de csak 2 tud róla.) A csendes cöliákia azonban pontosan olyan veszélyes, mint a látványos tüneteket produkáló forma. Nincs „kicsit lisztérzékeny” és „nagyon lisztérzékeny” ember. A családszűrésnek fontos szerepe van abban, hogy megtalálják azokat a rokonokat, akiknél a tünetek nem erősek, vagy nem tipikusak. A hosszú ideig fel nem fedezett, vagy nem megfelelően kezelt lisztérzékenység különböző hiányállapotokat okoz, mint az állandó vérszegénység, csontritkulás, gyermekeknél növekedésben való elmaradás. Minél tovább pusztít az autoimmun betegség, annál valószínűbb, hogy a társult betegségek is megjelennek: I-es típusú cukorbetegség, pajzsmirigyproblémák, meddőség, többszöri vetélés, rosszindulatú daganatok. Egyedüli gyógyszere a diéta A fent leírtak ellenére a lisztérzékenység bizonyos szempontból a legszerencsésebb autoimmun betegség, mert ismerjük azt az anyagot (a glutént), ami az autoimmun folyamatot fenntartja. Ha glutén egyáltalán nincs a táplálékban, a szervezet nem pusztítja tovább önmagát. A lisztérzékenység ezért gluténmentes diétával jól kezelhető. A bélbolyhok regenerálódása után a tápanyagok újra felszívódhatnak. A betegek visszanyerik normális testsúlyukat és erőnlétüket, a hiányállapotok megszűnnek. Gyerekeknél a diéta megkezdése után általában gyors növekedés indul el. Ha a lisztérzékenységet időben felfedezik, és a beteg szigorú diétát tart, minden szempontból egészséges életet élhet. A gluténmentes diéta egész életre szól, nem szabad abbahagyni, mert a betegség újra pusztítani kezd, akár látványos tünetek nélkül is. Sajnos gyakran előfordul, hogy az újra elkezdett gluténfogyasztás nem okoz panaszt, ezért a beteg azt hiszi, hogy elmúlt a betegség. Később esetleg egy rosszindulatú daganat, vagy más társult betegség megjelenése jelzi, hogy mégsem így volt. Ezért nagyon veszélyes az az elterjedt tévhit, miszerint a lisztérzékenység gyermekbetegség, ami felnőtt korra elmúlik. Függetlenül attól, hogy a betegség milyen és mennyire erős tüneteket okozott, a diétát minden esetben nagyon szigorúan be kell tartani. A diéta során törekedni kell arra, hogy glutén még nyomokban se kerüljön az ételekbe. A kis mennyiségben, de rendszeresen fogyasztott glutén ugyan is pusztít, akkor is, ha nincsenek jelentős tünetek. A mai élelmiszeripari állapotok és ételkészítési szokások mellett ez bizony rendkívül nagy odafigyelést és állandó tájékozódást igényel. |
|
|||||||||||
A lisztérzékenységet
különböző nevekkel illetik, ezek közül leggyakoribb a cöliákia
(vagy coeliakia) és a glutén intolerancia. Létezik egy
gabonaallergia nevű betegség is, de az nem azonos a
lisztérzékenységgel. 
